A fajta története

A Szentbernáthegyi kutya Svájcból származik, a fajta kialakulását legenda övezi, azonban írásos dokumentáció csak az XVIII. század elejétõl áll rendelkezésre. A bernáthegyi alapvetõen a parasztok házörzõ kutyájaként élt. Nevét a Nagy Szentbernát Hágóban lévõ kolostorról kapta, ahol a szerzetesek kísérõ- és mentõkutyaként alkalmazták a hóban és ködben eltévedt vándorok megsegítésére. A fajtát a Barry nevû bernáthegyi tette híressé és legendássá. Barry a legenda szerint 1800 és 1813 között 40 ember életét mentette meg a hó és fagy fogságából. A korabeli írásos anyagok és képek alapján a bernáthegyi kutya küllemét tekintve meglehetõsen eltért a mai fajtastandardtól, könnyebb és kisebb termetû volt. A fajtát eredetileg rövid szõrû változatok alkották, azonban az Újfoundlandi bekeresztezésével kialakították a hosszú szõrû változatot. A hosszú szõrtõl jobb védelmet vártak a zord téli körülmények között dolgozó kutya számára, azonban ez az elképzelés hibásnak bizonyult. A hóban gázló hosszú szõrre rátapadt a hó és a jég, megnehezítve a kutya munkáját, így a hosszú szõrû egyedeket a szerzetesek elajándékozták. A Barry legenda kialakulásával indult meg az érdeklõdés a Szentbernáthegyi fajta iránt. A Barry legenda és a hosszú szõrû egyedek megjelenésével megindult a Szentbernáthegyi nagyobb mennyiségû tenyésztése. A fajta tenyésztése és formálása mind svájci-német vonalon, mind pedig angol vonalon folyt, kiváltva ezzel az elsõ vitát a fajtastandard megalkotása körül az ezernyolcázas évek végén. Az angolok és svájciak külön-külön megalkották a maguk fajtastandardjukat. A Szentbernáthegyi az ezerkileczázas évek elsõ harmadában került az Amerikai Egyesült Államokba tenyésztési célból, ahol a svájci standardot követték. Érdemes megnézni, hogy Szentbernáthegyi fenotípusát (küllem) tekintve mennyire eltér a kontinentális (FCI), amerikai (SBCA) és az angol egyedeknél.

Szent Bernát hágó - Svájc

Temperamentum

A Szentbenáthegyi jóindulatú, békés, nyugodt kutya, aki túláradó szeretetével árasztja el gazdáját és családját. A bernáthegyi igazi családi kutya, megfelelõ szocializáció esetén imádja és szükség esetén meg is védi a gyerekeket. Minden idejében a gazdája mellett kíván lenni, még akkor is, ha úgy tûnik, hogy éppen mindent megúnt és alszik. Nem szereti a magányt és a magányos bezártságot kifejezetten büntetésnek veszi. A kutya alapvetõ engedelmességre nevelését minél hamarabb el kell kezdeni, mivel rendkívül gyorsan növekedik, így ennek elmulasztása esetén hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy ez a már rendkívül fiatalon is 40-50 kilogrammos nagy "mackó" visz minket sétálni és nem mi Õt. Vigyük tehát kölyökkorától fogva minél többet emberek és jól szocializált kutyák közé. Sétára való kilátás esetén (pl. póráz csörgése), a gazda hazaérkeztekor, reggeli találkozáskor tomboló örömmel tudatja gazdájával elégedettségét. Figyeljünk oda, hogy következetesen neveljük, tudassuk vele, hogy mit szeretünk és mit nem. Türelemmel neveljük, mert a bernáthegyi a masztiffok temperamenumából megtartotta azt, hogy a számára fölöslegesen kiadott parancsokat felülbírálja, és ekkor a kiabálás nem segít. Igaz rá, hogy akit szeret, azt nagyon tudja szeretni, de aki kiváltja ellenszenvét, azt tartósan tudja gyûlölni is. Alapjában véve az idegenekkel közömbös, vagy barátságos, ha a gazda is jelen van. Egy, másfél éves korára alakul ki területvédõ ösztöne, így az idegeneket megugatja és csak gazdája jelenlétében engedi be az udvarra. (Megfigyelhetõ, hogy játék esetén, illetve, ha kutyánk közölni szeretne velünk valamit, jobbára sikongatva ugat, idegen érkeztekor pedig öblös, mély hangját "ereszti ki".) A bernáthegyi jó házõrzõ, azonban aki kifejezetten területõrzési feladatokra szeretne kutyát, az inkább más fajtát válasszon.

Általános tudnivalók a Szentbernáthegyi tartásáról

1.	A Szentbernáthegyi a köztudattal ellentétben NEM eszi ki gazdáját a vagyonából. Az elfogyasztott táplálékmennyiség a mérethez viszonyítva nem nagy. (természetesen ez a mennyiség nagyobb, mint egy cihuahua esetén)
2.	A Szentbernáthegyi hozzávetõlegesen 10-12 évig él..
3.	Kölyök korban és öt éves kor után az ízületek egészségére külön figyelni kell. (Tilos kerékpár, motor, stb. mellett futtatni, lépcsõztetni. Csak annyit mozgassuk, amennyit magától is szívesen mozogna.)
4.	A kanok méretüket és testsúlyukat tekintve lényegesen nagyobbak lehetnek a szukáknál, azonban mindkét nem kiváló családi kutya.
5.	Nem nagy mozgásigénye ellenére kertes háznál célszerû tartani.
6.	A Szentbernáthegyi a havat és a vizet imádja.
7.	Nehezen viseli a meleget, melegben nyáladzik, ezért mindig biztosítsunk árnyékos helyet és friss vizet számára.
8.	Télen is kint tartható a szabadban, azonban a kemény fagyok idején érdemes melegebb helyre beengedni.
9.	Évente kétszer vedlik, ekkor csomókban hullik a szõre. Vedlés esetén érdemes naponta kétszer átkefélni a szõrét.
10.	Megfelelõ nevelés esetén a bernáthegyi könnyen kezelhetõ, kiegyensúlyozott természeténél fogva tartása problémamentes. (nem ás, nem rág szét dolgokat, nem ugat túl sokat)